A rengő lomb virágban ég

és készül a gyümölcsre,
a nyilt uccára lép a nép,
hogy végzetét betöltse.
Iramlanak a bogarak,
friss jelszavak repülnek.
S az aranyba vont ég alatt,
- mert beköszönt az ünnep -
a szabadság sétára megy.
Hős népe ágat lenget,
s ő kézenfogva vezeti
szép gyermekét, a rendet!

Juhász Gyula: A MUNKA

Kitől jövendő győzelmünk ered;

A munkát dalolom, ki a szabadság

Útjára visz gyász és romok felett.

A gyárkémény harsogja diadalmát

S a zengő sínen kattogó vonat.

A béke ő, a haladás, igazság,

Mely leigázza a villámokat.

Nagy városokban, végtelen mezőkön

A dala zeng és zúgni fog örökkön,

Míg minden bálvány porba omol itt.

Én őt dicsérem csak, az élet anyját,

Kinek nővére Szépség és Szabadság

S kinek világa most hajnalodik.  

Juhász Gyula: MUNKÁSGYERMEKHIMNUSZ

Előre, föl, fiúk, leányok,

Mienk a föld, mienk az ég,

Nekünk teremnek a virágok,

És minket vár a messzeség!

Induljunk vígan és remélve,

A boldog, szép jövő elébe,

Mienk a hely a nap alatt,

Míg szívünk bátor és szabad!

Előre, föl, és kéz a kézben

Táncoljunk, míg csak zeng a dal,

Mienk az erdők és a rétek,

Ujjongjon mind, ki fiatal!

Öröm zászlóját hadd emelje

A lelkünk boldogan, repesve,

Remény zenéjét hadd lobogja

A szívünk, egy érzésbe forrva!

Előre, föl, miénk az élet

A széles földnek kerekén,

Szemünkben csillog az igéret,

És bennünk ring a jó remény!

Fiúk, leányok, lépjetek be

A vidám és békés seregbe,

Mely rózsáidat hinti szét,

Barátság és testvériség!

Kányádi Sándor:  MÁJUSI SZELLŐ

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

Radnóti Miklós: MAJÁLIS

A hangraforgó zeng a fu között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözok helyet a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.

Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába meg fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg,
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.

Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.

Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen. 

Hornyák Edit:  MÁJUSI VERS  

Május van...
Május van, nyílnak a virágok
gyönyörűnek látom a világot!
Gyönyörű a nappal, a hajnal s az éj is
a leggyönyörűbb az, hogy benne vagyok én is.
Fűszál ha rezzen, -mennyei zene -,
szívem kis harangja megkondul vele.
Virágoknak szirma nyílik-becsukódik
méhecskék rajának zümmögése hallik.
Hangyák indulnak hosszú-hosszú sorba
mennek előre a nagy vándorútra.
Tücsök rejtőzik egy levélernyő alatt,
Rázendít dalára ha leszáll a harmat.
Fü közt egy lepke ide-oda száll
virágok szirmán pihenőt talál.
Fecske szálldos fel az ég felé
még a szívem is megsajdul belé.
Fent a kék ég, lent a tenger sok virág.
Az enyém, enyém e gyönyörű világ!
Hálám,hogy vagyok fogadd érte,
legyen itt a Földön mindörökké béke.

Várnai Zseni: ORGONA

Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!

Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,
már csak éppen május elsejére várok,
s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,
s orgonaillatom a világra ontom...

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és lebegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le már engem,
s légy boldog te világ!
Légy boldog te világ!