ISTVÁN KIRÁLY és a SZENT KORONA

Géza fejedelem fiának Istvánnak könnyebb volt megszereznie a fejedelmi trónt, mint megtartania.

A magyarok országában még sokan voltak a régi vallás hívei, akiket a keresztények pogányoknak tartottak. Már javában folyt a térítő munka, de Géza fejedelem mindkét hitet megtűrte, mivel ő sem szakított ősei vallásával.

Elég nagy Úr ahhoz, hogy két Istent szolgáljon - hangoztatta fennen Géza fejedelem. Fiát, Istvánt viszont gondosan és tudatosan keresztény szellemben neveltette. Amikor halála után István lett a fejedelem, az ősi vallás követői nyomban lázadozni kezdtek ellene. Nem tetszett nekik, hogy a mélyen vallásos István kemény kézzel igyekezett keresztény hitre téríteni népét. Az új fejedelem rokona, Zerind fia Koppány somogyi tartományúr állt az élükre, aki elhatározta, hogy elűzi Istvánt a trónról, majd visszaállítja az országban az ősi vallást.  Seregével István birtokaira tört, majd ostromolni kezdte Veszprém városát.

István ez idő tájt Esztergomban tartotta udvarát, de a lázadók oly gyorsan hatalmukba kerítették a Dunántúl nagy részét, hogy a fiatal fejedelem nem érezte biztonságban magát, és a Duna túlsó partjára vonult. Ott nagy hadat gyűjtött, és ebben segítségére voltak azok a német lovagok is, akik feleségével, Gizella bajor hercegnővel érkeztek Magyarországra. István a Veszprém felmentésére küldött sereg vezérévé a német Wasserburgi Vecellin lovagot, a későbbi JÁK nemzetség ősét nevezte ki.  

Vecellin meg is hálálta a bizalmat. A Veszprém mellett vívott csatában István serege legyőzte Koppányt , akit párviadalban maga Vecellin ölt meg.

A lázadó vezér testét négyfelé vágták. Egyik részét Esztergomban, másik részét

Veszprém, harmadik részét pedig Győr kapujára szegezték.

 A negyedik testrészt István Erdélybe, Gyula vezérnek küldte, mintegy figyelmeztetésül, mivel Gyula is a lázadókhoz húzott.

ISTVÁN FEJEDELEM hol fegyverrel, hol szép szóval és törvényekkel igyekezett rászorítani népét a keresztény tanok elfogadására.

Bölcs uralkodó volt, aki tudta, hogy az országnak be kell lépnie a keresztény királyságok sorába, mert csak így biztosíthatja fennmaradását Európában.  Ehhez azonban a római pápa hozzájárulása kellett. Magához hívta Asztrikot, a pécsváradi kolostor volt apátját, akit a kalocsai egyházmegye élére akart állítani.

  - Kedves Asztrik, nagy feladattal bízlak meg. Készen állsz-e arra, hogy Rómában utazz a Szentatyához?- kérdezte.

  - Örömmel megyek felség, csak mondd meg, mit kell tennem!

  - Nos, nem kevesebbet, mint beszámolnod a Szentatyának itteni munkákról és arról, hogy Magyarország a keresztény királyságok sorába kíván lépni.

Kérem ezért, hogy küldjön részünkre királyi koronát, amellyel az ezredik év karácsonyán megkoronáztatjuk magunkat.

Asztrik apát lelkiismeretesen eleget tett István kívánságának. Rómában tájékoztatta II. Szilveszter pápát a magyar fejedelem térítő munkájáról s arról, hogy az ország népe tömegesen veszi fel a kereszténységét. Elmondta azt is, hogy István fejedelem koronát kér tőle. A pápa örömmel hallgatta Asztrik szavait, hiszen jól tudta, hogy a pogánynak tartott Magyarország fél évszázada még rettegésben tartotta egész Európát. Lelkesedésében így kiáltott:

- Én csak apostoli vagyok, de István igazán Krisztus apostola!

 Azonnal intézkedett, hogy adjanak át egy díszes aranykoronát Asztrik apátnak. Egy kettős keresztet is küldött, hogy azt mindig István előtt vigyék, apostolsága jeleként.

Asztrik megköszönte a pápa nagylelkűségét, bár nem értette, hogyan készült el ilyen gyorsan a királyi korona. Pedig nem volt abban semmi ördöngösség. A korona már készen állt arra, hogy elvigyék. Igaz nem István részére készült, hanem a lengyel fejedelemnek,  Boleszlónak, aki ezt már korábban kérte a pápától. II. Szilveszter azonban annyira megörült a magyarok kérésének, hogy nekik adta a koronát. Ez azon is múlott, hogy előző éjjel különös álmot látott. A pápa álmában a megjelent az Úr angyala, és ezt mondta neki:

-         Holnap ismeretlen nép követe érkezi hozzád,

aki fejedelme részére koronát kér tőled.

Az elkészült korona az ő fejedelmét illeti, ezért

add neki!

Asztrik  a magyar követ pár nappal előbb érkezett

Rómában, mint Boleszló követe. Szilveszter

pápának eszébe jutottak az angyal szavai, ezért

Asztriknak adta a koronát. Amikor a lengyelek

nemsokára megjelentek a pápánál a koronáért, a

Szentatya széttárta  kezeit, és bibliai idézettel fogadta őket:        

-         Egy másik jött, s az elrabolta testvére elől az áldást.

 Asztrik apát a pápa ajándékaival Magyarországra sietett. István nagy örömmel vette át a megszentelt koronát, majd Esztergomba hívatta a magyar főurakat.

Az 1000. év karácsonyán ünnepi ceremóniák közepette István fejére helyezték a pápai koronát.  Államalapító királyunk uralkodói fejdísze még nem a későbbi Szent Korona volt. Milyen lehetett?  Senki nem tudja.

Egyesek szerint elveszett, mások szerint a Szent Korona részévé vált. Ma sokan gondolják úgy, hogy az általunk ismert koronának valamiképp köze lehetett István királyhoz.

Annyi azonban bizonyos, hogy ha tárgyi valóságában nem is, szellemiségében annál inkább kötődik a nagy uralkodóhoz, hiszen egykor a magyarok a koronában látták a magyar államiságot, megtestesítő szimbólumot.

Forrás: Readers’s Digest: Felejthetetlen mondák és legendák