HÚSVÉTI ÜNNEPKÖR   2011.ÁPRILIS 17-25-IG

                                                          VERSEK ÉS FESTMÉNYEK

VIRÁGVASÁRNAP 2011.ÁPRILIS 17.

Bódás János:    VIRÁGVASÁRNAP

Jeruzsálem felett a nap megáll
meghökkenve, földi fénytől vakon:
pálmák bókolnak, lomb-eső hull,
s könny harmatoz hosszú szakállakon.

Minden arc fénylő, elragadtatott.
Hozsánna száll ujjongva szerteszét.
Száz anya áll az út kétoldalán,
feje fölé emelve kisdedét.

A nap csak ámul, szemének se hisz,
és keresi, kit ünnepel a nép?
Nem lát mást, csak egy szelíd alakot,
s egy szamarat, mely bólogatva lép.

Nincs pompa, nincs ékes királyi dísz,
így vonul a szegények Mestere.
szemében könny, szívének fáj az ünnep,
s mellére hajlik bánatos feje,

de mégis Isten, kit csoda kísér,
melyhez hasonlót a nap sohse lát,
hogy úgy fogadjon egy koldust a nép,
mint diadalmas hadvezért, s királyt,

a nép mely porban csúszik, talpát nyalja,
azoknak, akik durván rátaposnak,
a nép, most egyszer! hozsánnát kiáltott
a megvetettnek, az alázatosnak!

Aranypír száll a sokaság felett
de rossz agyakban erjed már a végzet.
Jaj, nem tudja még senki sem, csak Ő,
Hogy ötödnapra a föld mire ébred!

Bucció festménye:  Bevonulás Jeruzsálembe

NAGYCSÜTÖRTÖK 2011. ÁPRILIS 21.

Jézus szenvedésének kezdete

Juhász Gyula:    Utolsó vacsora

János a Mester nagy szívén pihen,
E tiszta szíven, e csöndes szíven
Pihen, de lelke a holnapra gondol
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.

Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!

Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog és árvább, mint az árva,
Júdás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!

Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg
S megszegi az utolsó kenyeret!

Leonardó da Vinci festménye: Az utolsó vacsora

Dsida Jenő: Nagycsütörtökön

A szél suhogva borzong
  az olajfa lombokon.
  A kanyargós úton,által az erdőn
  tömöttsorú fáklyások jönnek.

  Testemet ételül adtam,
  véremet italul adtam,
  könnyel mostam meg lábaitokat:
  Mégis egyedül maradtam.

Hajnal-derengés borzong
a sötét lombokon.
Júdás után, által az erdőn
sátánarcú fáklyások jönnek.

Testvéreim, tanítványaim!
Égignyúló kemény kereszten
holnap megölnek engem!
És ti alusztok, mélyen alusztok!

Munkácsy Mihály festménye: Krisztus Pilátus előtt

 Reviczky Gyula Jézus Pilátus előtt

Állok merengve, hosszú áhítattal
Ez Ő! Ilyen volt! Így képzeltem én,
Álmomban éjjel, elmélkedve nappal
Kerestem arcát, végre föllelém.

Mit a halandó, gyönge ismerettel
Töprengve könyvekből meg nem tanul,
Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,
Lángelméd őrzi öntudatlanul.

Az örök eszmét sejtem itt, e vásznon,
S világrendünk hány bús kérdőjelét!
A két kezet, mely áld, kötözve látom,
Hallom a csőcselék feszítsd meg-ét.
És hallom azt is, százszor hangosabban,
De nem a trón, a vádlott hirdeti,
Hogy ami nem veszendő, halhatatlan:
halandó ember meg nem ölheti!

Nincs, aki védje, nincsen pártfogója,
Vérét szomjazzák a zsidó papok.
Jósképpel áll, azt olvasom le róla:
Feszítsetek föl! Én meg nem halok!
Nézzétek Őt! Két keze megkötözve.
A nép üvölt: Feszítsd meg Őt!
Megszánja asszony, mégsem ő a gyönge,
Leborulok ily óriás előtt.

Olyan szelíd, alázatos, lemondó. -
Ő az erény, igazság mártírja,
s oly büszke, hajthatatlan, égbe rontó:
Ez Ő! A Messiás, Isten Fia!
Pilátus tétovázik ... Nincs segítség!
Látom, hogy elfogják veszíteni,
De érzem: kikel sírjából ismét ...
Meghal, mert ember, él, mert isteni. 

NAGYPÉNTEK 2011. ÁPRILIS 22.

Jézus kereszthalálának napja

Munkácsy Mihály festménye: Golgota

Lehullott a Jézus vére, a szent keresztfa tövére

A szent angyalok felszedték, alázatosan tisztelték.

Mond’á Jézus az angyaloknak, vidd fel a mennybe szent Atyámnak

Mondjad  keresztfámról küldtem, fogadja kedvesen tőlem.

Ez a világ drága ára, sebeim kinyílt rózsája.

Kit nagy fájdalmamban szültem, véres könnyekkel öntöztem.

Menj Kálvária hegyére, Jézus szenvedő helyére,

Nézed a Jézus kínját, Szűz Máriának fájdalmát.

Nincs már hátra csak egy órám,

Bevégződött minden munkám,

Elmúlt a keserű pohár, mely világ kezdetétől vár.   / magyar népdal/

NAGYSZOMBAT 2011. ÁPRILIS 23.

Húsvéti örömünnep kezdete, megszólalnak a harangok, esti feltámadási körmönet

 HÚSVÉT VASÁRNAP 2011. ÁPRILIS 24.

 feltámadás örömünnepe

Reviczky Gyula: Feltámadás

Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő;
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen...
Feltámadt az istenember
Győzedelmesen!

Adjatok hálát s virágot,
Tömjént hozzatok.
Hallelujah! hallelujah!
Zengje ajkatok.
Mert feltámadtok ti is még
Valamennyien,
Mint az istenember egykor:
Győzedelmesen.

M.S. Mester festménye: Feltámadás

HÚSVÉT HÉTFŐ 2011. ÁPRILIS 25.

Húsvét másnapja: emberi örömnek főleg a fiatalság ünnepe: a locsolkodás napja

Tóth Árpád: Húsvéti versike

Hát itt a húsvét, alleluja!
És ilyenkor öntözködni szokás,
S az ezüstbokás
Verőfény táncol az emberek szívében,
S a tavaszi veréb dudolász a fákon,
Mint valami kis szárnyas furulya,
S a télikabátot zálogba vágom,
S randevúra hívom az ideálom
- És a többi, satöbbi, satöbbi,
Amit már nem szokás
Senkinek az orrára kötni.

Török János festménye: Húsvéti locsolkodás