Mészáros Lajos

Március nyolcadika

Márciusi nap szórja sugarát,
Munkával ünnepeljük nők napját.
Szőlőt metszünk, ragyogón süt a nap,
Vígan dolgozunk a kék ég alatt.

Tiszta az égbolt, felhő sem látszik,
Napfény orcádon vígan cikázik.
Kezed alatt mindig ég a munka,
Lehet, hogy ma pihenni jó volna?

Ki kell használni ezt a jó időt,
Meg kell metszeni a kerti szőlőt.
Kiritkítjuk a fák koronáját,
Levágjuk a sérült beteg ágát.

Minden napra megvan a teendő,
Így múlik el lassan az esztendő.
Soha nem érünk rá unatkozni,
Nyugdíj mellett sokat kell dolgozni.

A nyugdíjból nem futja semmire,
Nem telik belőle üdülőre.
Még a megélhetéshez is kevés,
Nem hiányzik nekünk a sok evés.

Egy ebédet mi már ketten eszünk,
De nem azért, mert mi már éhezünk.
Vigyázunk kicsit az alakunkra,
Vékonyabbnak könnyebb a sok munka.

Ketten élvezzük munkánk gyümölcsét,
Szép helyeken ketten nézünk mi szét.
Nagyon szeretünk mi kirándulni,
Országszerte sokat barangolni.

Most is, ha végzünk a munkával,
Köszöntelek néhány szál virággal.
Hétvégére elviszlek pihenni,
Jó lesz Gyulán egy kicsit üdülni.

Hajdúszovát, 2013. március 6.

Válasz

A CSEND /Halottak napján/ Írta: Dáma Lovag Erdős Anna

Az est fekete fátyolt terít
Az ég boltozatján
Fogyó Hold egyre halovány
A csend átkarol a néma estben
Milló gyertya fénye lebben
Emlékezés útját járva
Elveszett szeretteinkre rátalálva
Isten velünk van -e csendben
Vigaszt nyújt a végtelenben

Virágillatot lenget a szellő
Mikor az est észrevétlen eljő
Az áhítat néma csendes
Felettünk csillagözön ragyog
Itt semmibe vesznek az álmok
Fájó szivek válaszra várnak
S megyünk a szeretet ösvényein csendben
Emlékeink nem feledve
Istentől vezérelve
Egy titkos remény hitbe
Mert nem haltak meg ők
Gondolatban Bennünk élnek
Ez ad vigaszt a léleknek
Zarándok utunk a csendes temetők

2OO8."Rendületlen hittel"c.kötet

Válasz

Biztatlak - örülj !

Lásd meg a ragyogó napot
Érezd a szellő fuvallatot
Örülj a virágos mezőnek
Az ég tiszta kékjének
Az erdő rengetegének
A madár zengő énekének
A jószívűek szeretetének
Ha csendes folyó ringatja csónakod
Ha látod lenyugodni a napot
Örülj a tavasz első virágának
A tenger partos habjának
Erdőn átragyogó napsugárnak
Örülj a csendnek
Az emberi szeretetnek
Kik veled együtt sírnak,örülnek
Soha el nem felednek
Biztatlak,hogy nézz körül
Milyen csodás az élet
Ha örömödbe néha
Bánat is vegyül !!!

Mosonmagyaróvár.2O11.O5.17.
Dáma Lovag Erdős Anna

Válasz

PETŐFI SÁNDOR:

NEMZETI DAL


Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!


Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Pest, 1848. március 13.

Válasz